Az élet nem olyan amilyennek elképzeljük. Álmodunk a szőke hercegről és a sok habos babos ruhákról, hogy majd egyszer valaki elhív randizni. Hiszünk a télapóban, Jézuskában és a nyusziban, pedig nem is léteznek. Gyerekkorunkban sok hülyeséggel tömték tele a fejünket aminek a fele vagy talán az egész nem igaz. De én hamar rájöttem hogy az élet nem fenékig tejfel.
A második napom az iskolában szörnyű volt. Azért ítéltek el mert én nem a divatnak megfelelően öltözködtem, nekünk akkoriban csak melegítőre telet. Minden lány szoknyában, vagy esetleg farmerban jelent meg.
Amikor felsőbb osztályba kerültem akkor is mindenki elítélt de akkoriban már nem a ruháim miatt. Azért ítéltek el mert én még nem csókolóztam vagy nem volt még barátom.
Aztán 7.-ben minden megváltozott. Új osztálytárs jött hozzánk, eleinte félénk volt és mindenért belekötött a hármas grácia. Én ezt nem néztem jó szemmel így majdnem minden helyzetben megvédtem. Ez volt életem eddigi legjobb döntése, azóta is legjobb barátnők vagyunk. Együtt töltjük a nyarat és ha van szabadidőnk akkor azt is.
De érzem hogy ez a nyár más lesz mint a többi 2015 az én évem.
Emily Dark vagyok egy átlagos 16 éves lány. Barna hajam kék szemem van.
Minden napom azzal töltöm hogy várom hogy rám írjon, felemészt a tudat hogyha nem ír. Néha megfogalmazódik bennem ez a kérdés: Talán elrontottam valamit? a válasz: nem.
Persze én nem vagyok hajlandó neki írni mivel úgy vagyok vele hogy ha hiányzom neki akkor majd szakít rám időt. Azt is megbeszéltük hogy találkozunk nyáron. Sajnos csak akkor van lehetőség mert nagyon messze lakik de képes elutazni idáig. Ha összejövünk megfogom becsülni az már biztos.
Életem során eddig senki nem volt velem ennyire kedves. De lehet csak én nem veszem észre az apró jeleket. Mostantól nyitott szemmel fogok járni a nagyvilágban.
-Kicsim, gyere kész az ebéd.-erre a mondatra megszakítottam gondolatmenetemet. Anya is jókor szól, de sebaj. Lefelé tartottam éppen a lépcsőn amikor a barátnőm felszakítva az ajtót rohant felém.
-Jó reggelt.-köszönt be a konyhába. Engem nem vett észre hogy a lépcsőn jövők lefelé ezért nem lassított és ezzel szépen fellökött a lépcsőn. Gurultunk pár lépcsőfokot amikor leérkeztünk én kerültem alulra. Ash rám nézet olyan ijedt fejjel hogy nem tudtam megállni hogy ne nevessek rajta.
-Itt meg mi történt?-kérdezte anya. Szép látványt nyújthattunk mindketten a lépcső alján nevetünk mint egy retardált foka.
-Ash elgázolt.-nyögtem ki amikor végre befejeztem a nevetést. Lelöktem magamról a nehezéket, felálltam és bevonultam a konyhába enni.
-Hallottad mi történt Brittel és Ashtonnal?-jött be utánam Ash. Új pletyka de jó, gondoltam magamban.
-Nyem miherd mih?-kérdeztem teli szájjal.
-Gusztustalan vagy.-fintorgott.-Tegnap szakítottak mert Brit a buliban smárolt meg letapizta Taylort, ez Ashtonak nem tetszett és elmondta mindenféle ribancnak.-annyira beleélte magát a mesélésbe hogy nem vette észre maga előtt az asztalt. Én direkt nem szóltam neki,egyszer csak nekiment az asztalnak és dobott egy hátast. Nekem ami a számban volt az asztalra került annyira vicces volt a helyzet. Szerencsére mint kiderült nem lett semmi baja.
-Valery itt aludhatok?-csillogó szemekkel bámulta anyámat.
-Igen. De most hagyjatok.-szólt ránk. Ash elkezdett tapsikolni örömében, megvártam míg befejezi majd felmentünk a szobámba. Egész délután szórakoztunk. Kibeszéltünk mindenkit akit csak lehetett, aztán este beraktunk egy filmet. Nem tartott a felénél sem a film de nem nagyon kötött le szép lassan elaludtam.
